Felfoghatatlan, hogy valaki képtelen büszkének lenni a saját nemzetére, hazájára, otthonára.
Elcsíptem egy beszélgetést. Két magyarul beszélő ember arról értekezett, hogy mennyire gáz magyarnak lenni, mennyire cikinek tartják a hagyományainkat, kultúránkat, szokásainkat meg úgy mindent, ami mi vagyunk. Ha nem hallom a saját fülemmel, akkor nem hiszem el, hogy léteznek a társadalomnak olyan szegletei, ahol szitokszónak számít a „magyar.”
A két feltehetően csak útlevelét tekintve magyar ember végül megegyezett abban, hogy bármilyen más nemzetiségűnek jobb lenne lenni, mint magyarnak és elköszöntek egymástól.
Hétfőn pedig újra eszembe jutott ez sokkélmény, amikor a parlamentben jártam. Hallgattam a baloldali képviselőket és nem értettem, hogy miért mondják azokat, amiket folyamatosan öntenek ki magukból. Hiszen gondolkodó magyar ember, ideális esetben nem beszél a hazája ellen.
Ekkor jött Orbán Viktor és egy perc…
Olvasd tovább itt: www.origo.hu

