A nők egyenlő jogai pont olyanok, mint a demokrácia. Nem elég elérni őket, minden nap újra meg kell küzdenünk értük.
„Sztrájk. Keveseknek jut eszébe ez a szó március 8. kapcsán. Pedig 1857-ben ezen a napon kezdtek szervezett sztrájkba a new yorki textilmunkásnők. Egyenlő béreket, jobb bánásmódot és szavazati jogokat követeltek. Emléküket őrzi a Nemzetközi Nőnap. És minden más nőét, aki azóta a nők egyenlő jogaiért küzdött.
Ezért nagyon fontos, hogy köszönetet mondjunk nekik a mai napon. Mert az ő áldozatvállalásuknak köszönhetjük mi, ma élő nők, hogy nem ott tartunk, mint a 19. században. Én például nekik is köszönhetem, hogy ma európai parlamenti képviselő lehetek. És azt is, hogy eközben gyermeket is nevelhetek, és nem kell választanom a kettő között. Hálás vagyok a küzdelmüknek!
És nem felejtem el, hogy az ő munkájuk rám is felelősséget ró. Mert a nekünk, ma élő nőknek kötelességünk küzdeni a jövő generációkért: a ma felnövő lányokért, és azokért a nőkért, akik még ezután fognak megszületni. Hogy annyi bért kapjanak, mint az ugyanabban a munkakörben dolgozó férfiak. Hogy annyi megbecsülésben részesüljenek. Hogy annyi esélyük legyen vezetői pozícióba kerülni, közügyekkel foglalkozni vagy épp tehetségüket kibontakoztatni.
Hiszen a nők egyenlő jogai pont olyanok, mint a demokrácia. Nem elég…
Olvasd tovább itt: mandiner.hu

