A reneszánsz ember – Az Öreg

Emillel a médiaháború első fordulójának csúcspontján kerültem kapcsolatba 1994 nyarán. Horn Gyuláék győzelme után felkértek az MSZP-s, SZDSZ-es Magyar Rádióból, hogy menjek be a stúdióba és beszélgessünk a választások utáni médiahelyzetről (a média nagytakarításról), miután kirúgtak az MTV Híradó és A Hét mb.főszerkesztői állásomból. Ezenkívül csaknem 200 tévés munkatársamat kényszernyugdíjazták vagy rendelkezési állományba helyezték. Egyszóval nem volt kedvem a „kivégzőimmel” beszélgetni, így Ludwig Emilt, a Magyar Fórum főszerkesztőjét ajánlottam, akinek írásait jól ismertem a Csurka István féle lapból. Meglepetésemre az eddig hallomásból ismert Ludwig kőkemény volt, beolvasott, miszerint a média 98 százaléka balliberális, sajtódiktatúra van, a nemzeti sajtót most végezték ki.

Innentől kezdve figyeltem rá. Aztán 1997 decemberében ismerkedtünk össze személyesen, amikor a Napi Magyarország szerkesztősége felállt. A FIDESZ kezdte érezni, hogy kell saját sajtó, különben nem szólhatnak bele a nagypolitikába. A volt Kilián laktanyában (egykori Mária Terézia laktanya) kaptunk helyet a második emeleten. Igen mostoha körülmények között dolgoztunk, Ugró Mikivel asztal híján két öntöttvas fűtőtestre helyeztünk egy ajtót, és az volt az íróasztalunk. Egy számítógépen hárman dolgoztunk. Ez volt a komcsiknál a sajtószabadság, az…

Olvasd tovább itt: azoreg.pestisracok.hu