A Gyurcsány-kormány idején volt szerencsém munkanélküli pályakezdő diplomásokat tréningezni. A régi szép idők! Hatalmas munkanélküliség, a fiatalok között különösen, reménytelen helyzetben lévő fiatal diplomások. Nem is értem, mi a fene bajunk volt akkoriban.
A delikvensek között mérnöknek nevezett diplomások is voltak. A képzés célja vállalkozóvá történő változtatásuk lehetett – ma úgy mondanánk, hogy valami projekt költségvetésének 1 százalékából csináltak egy tréninget, hogy látsszon is valami, vagy esetleg azt, hogy startupokat inkubáltunk. Egy bölcsészdiplomával rendelkező embertől már akkor sem várta el az ember, hogy három felett ne zavarodjon bele a nullákba, de a “mérnök” szót tartalmazó szakok képviselői se nagyon tudták volna elmondani, hogy pontosan mitől is megy a villamos.
De akkoriban még nem volt divat hülyének lenni, a kizárólag lányokból és fiúkból álló társaság alkalmasnak és hajlandónak bizonyult arra, hogy tudomást vegyen tudása korlátairól.
Életemben először a haragos zöld (a haragos nem a szín jelzője, hanem az indulatot jelöli) populációban találkoztam azzal a jelenséggel, hogy emberek a fizikai, kémiai, biológiai törvények és persze minden tényanyag ismerete nélkül legyenek megingathatatlanul biztosak olyan dolgokban, amiről tényleg semmit nem tudnak és amiből semmit nem értenek. Kiegészítő információ: a…
Olvasd tovább itt: tutiblog.pestisracok.hu

