Schmidt Mária hívta fel közvetve arra a figyelmet ifjabb Rajk László életútinterjú-kötete kapcsán, hogy ezek a családok Magyarországot megszerzett hitbizománynak tekintették és úgy gondolták 1989-ben, hogy a rendszerváltás nem lesz más, mint annak az aktusa, hogy ők visszakapják a nekik minden jogon járó főhatalmat.
Akár atavisztikus jelenségnek is tekinthetnénk azt a gondolatot, hogy amit ők a szovjetektől, a legfelsőbb hatalomtól megkaptak, az örök időkre az övéké és a leszármazottaiké. Pedig tulajdonképpen nem az, hiszen igazán emberi dolog, hogy minden rablógyilkos azt gondolja, a más vérén rabolt tulajdon jogosan az övé, hiszen vért ontott érte, akár meg is sebesülhetett volna gyilkolászás közben.
A Donáth–Dobrev cicaharcot persze komolyan kell venni, ezek a rablólovag-származékok nem viccelnek.
Az, hogy a haladó korszellemnek megfelelően “nők” képviselik ezeket a családokat, nem jelentik a hatalom iránti feltétlen hűség és vágyódás csökkenését, ahogy az eszközök nemesedését sem.
Ez a két vérvonal közvetlenül a Rákosi Mátyás nevű pszichopata tömeggyilkos környezetéből származik, a Rákosi és Nagy Imre közötti, illetve a forradalom utáni jó fajta kommunista bűnbandák közötti frakcióharcokból eredezteti magát. Donáth Ferenc, Donáth Anna nagypapája először Rákosira, majd Nagy Imrére tett; a családi tragédiát az okozta, hogy a…
Olvasd tovább itt: kiettemeg.pestisracok.hu

