Magyarság és kenyér – HUNHÍR.info

Számomra a magyarság és a kenyér összetartozik. Egymást feltételezik, magyarságom nélkül nincs kenyerem, kenyerem nélkül nem élhetem meg a magyarságom. Pedig nem volt ez mindig így…

Vadat űzni  feljövének
Hős fiai szép Enéhnek.
Hunor s Magor, két dalia,
Két egytestvér Ménrót fia. 

Szittyaországban nem volt idő vetni és aratni, harcolni kellett, vadat űzni kellett, keresni a Csodaszarvast, új hazát találni Magor népének, ahogy Arany János leírta Anonymus Gestája nyomán.

Nekem már néhai apám, aki okos ember volt, megmondta, hogy a kenyér és a hús összetartozik. Egyiket sem kaptam a másik nélkül, és összetartozott, egy életre. Nem volt kivételezés, köretre hivatkozás, nemszeretem kényeskedés. Rend volt. A kenyér rendje, a kenyér tisztelete, a kenyér becsülete. A kenyeret nem előzhette meg semminemű más étel. Akinél a bifsztek felejthetővé teszi a kenyeret, a Miatyánkot, a mindennapi kenyerünk imáját tagadja meg, szembeállítja a Himnuszt a Szózattal, a magyart a magyarral. Igaz, a tatárbifsztek az más, azt én is kiváltképpen szeretem – sok pirítós kenyérrel.

“…Értünk Kunság mezején ért kalászt lengettél…” Kölcseynek is volt olyan fontos, hogy a Himnuszba írta a kalászt mint az élet, az összetartozás, és az igéből megtestesült munka leendő kenyerét. Testvéreim, mondjatok még egy himnuszt, ahol a történeti emlékezet a mindennapi valósággal…

Olvasd tovább itt: hunhir.info