Miért annyira fontos az európai elitnek a háború folytatása?

Donald Trump 28 pontos ukrajnai béketervének legnagyobb erénye, hogy nem a vágyakat, hanem a realitást tekinti kiindulópontnak. Ez az első olyan nyugati kezdeményezés, amely figyelembe veszi a háború kiváltó okait, mint például Ukrajna NATO-tagságának kérdését, és azt is, hogy az oroszok nem fognak megállni, amíg a különleges katonai művelet minimumcéljait el nem érik.

Moszkva hivatalosan is elfogadta a csomagot tárgyalási alapkén, és pontosan tudták Kijevben és Brüsszelben is, hogy így lesz.

Ezért aktivizálta magát a „háborús koalíció”, amely évek óta az EU nevében beszél, miközben a kontinens társadalmai békét akarnak. Ők most gőzerővel azon dolgoznak, hogy a rendezést kisiklassák. Az érvük a régi: „a határokat nem szabad erőszakkal megváltoztatni”, és az agresszort nem szabad „megjutalmazni”. Ez jól hangzik, csak éppen a Nyugat sem tartotta magát soha, kivéve, amikor az érdekei azt kívánták.

Ha a határok erőszakos megváltoztatása valóban abszolút tabu volna, ma is létezne Jugoszlávia. A kilencvenes években – bár a helyzet bonyolult volt, ezt senki nem vitatja – a nyugati államok egymás után álltak a szakadár projektek mögé, diplomáciai és katonai eszközökkel is segítve a térkép átrajzolását.

Aztán ott van a klasszikus „trikógia”: Afganisztán és Irak megszállása, valamint a színes forradalmak, amelyekkel szétverték Líbiát…

Olvasd tovább itt: vdtablog.hu