VALAMI TŰZ… (Deli Mihály verse)

Azért kell ahhoz némi bájosan vak fölényesség

hogy kijelenthessük, élet nyomaira bukkantunk

egy felfoghatatlan messzeségben keringő bolygón

Automatikus sejtecskék, sóvárgó álmok? (Még

az elején? Vagy már túl mindenen, csak nyomokban?) / Már

élet? Emberi testben? Szív, vér, hús, csontok, idegek?

És hogy megy a beszéd? Angolul? Magyarul? Esetleg

eszperantó? Jelbeszéd? Gondolatátvitel? Látás van?

Sugarakat, rezgéseket várunk, mi oktondiak

Pedig Ők régóta itt lehetnek, köröttünk, bennünk

és nem értik, hogy mi miért nem érzékeljük őket

Egyáltalán, közös az Istenünk, vagy az övék más?

S persze lehet, hogy őket is megfigyelik Valakik

No, ezen úgy elmélázhatunk estefelé / mert nap

közben kötnek a durva konvenciók / az ember már

csak ilyen: rettegésben tartja minden ismeretlen

Távolról izgalmas sci-fi, de ha belépnének a

szobánkba, rögtön összekakálnánk magunkat: szóval

félős, gyenge, tudatlan emberek maradunk, és

ki tudja, egyáltalán, ha lehetőséget kapnánk

lenne-e képességünk, perspektívánk, tovább lépni?

Vagy feszítenénk, ahogy vagyunk, az evolúció

csúcsán? / (légszomjunkat visszanyelve: elég szép ez is

úgy hisszük, Istenünk így is elkönyveli a dolgot)

Hiszen gazdag ügy önmagában, kitölti kavargó

fantáziánkat, adottságainkat, csökevényes

életünket / ráadásul van még ez a léleknek

nevezett, szent megfoghatatlanság, ami örökké

azt sugallja, ha nem látunk is túl önmagunkon, de

Olvasd tovább itt: www.szilajcsiko.hu