Amerikai stratégia: erődépítés, neokolonializmus, elrettentés

Előző írásomban az új amerikai nemzetstratégiáról az Európát érintő kérdéseket elemeztem, azonban fontos elmondani, hogy az idézett dokumentumban Európa a C. fejezetnél szerepel, megelőzi két, az amerikaiak által sokkal fontosabbnak tartott geopolitikai terület, a nyugati félteke és Kelet-Ázsia. Igazából ezek a stratégia elsődleges célterületei, és azért tárgyalom a kettőt együtt, mert ezek szervesen összefüggenek.

Az USA neokolonializmusa Latin-Amerikában: a „Donroe”-doktrína

A stratégiában foglaltak világosan arra utalnak, hogy az Egyesült Államok vezetése arra a következtetésre jutott, hogy Kína túl erős lett ahhoz, hogy nyílt katonai konfrontációt vállaljanak vele a hegemón szerepért, és a vámokkal való kísérletezés során be kellett látniuk, hogy ahhoz, hogy Kínával szemben érdemben fel tudjanak lépni, először ki kell alakítaniuk a saját ellátási láncaikat, mert a világ ellátóláncait jelenleg Kína dominálja. Az elmúlt időszak próbatesztjei a vámokkal és az a próbálkozás, hogy a nagy cégeket arra kényszerítsék, hogy az Egyesült Államokba hazatelepítsék az ipart, egyelőre csődöt mondott. Ugyanis amennyiben a nagy cégek amerikai fizetéseket kénytelenek adni a munkásoknak, azonnal elveszítik a versenyképességüket a kínai vállalatokkal szemben, erre tehát megoldást kellett keresniük. A megoldás pedig Latin-Amerikában adja…

Olvasd tovább itt: maszol.ro