
Ahogy kell, a megváltás előtt végig kellett járni a stációkat, ami jelen szertartás esetében a Deák térről a Lánchídon (lánc, rabság) és az Alagúton át (alvilág, pokol) egészen a szférák szintjéig, a Várba vezetett. Ehhez még élő közvetítést is biztosított a kisegyház, ahogy azok, akik nem voltak képesek személyesen átélni a megváltást, az újjászületést, azok is részesülhessenek a csodából.
Bütyök előtt áldozott a Nép.
A külső szemlélő persze nem élvezte annyira az ott órákon keresztül tolt negédes szenvelgéseket, a szentimentális és ostoba Vekerdy-idézeteket, de annak már volt élvezeti értéke, amikor Bütyök teleapostola arról beszélt, hogy jobb emberré és jobb társadalommá kell válni. Olyanná, ahol nincsenek rosszak, ahol nem történnek rossz dolgok. Legyetek jók, ha tudtok, a többi nem számít – dalolta a Napoleon Boulevard is, amikor Júlia nem akart a földön járni. Julcsi elrepült, nem úgy, mint a Megváltó úr, mert neki még akadnak evilági feladatai is, mielőtt egy nagy villanás kíséretében, angyalok kórusával kísérve, szárnyas lovak vontatta hintóval távozik Zebulon bolygóra, a kiugrott neresek üdülőparadicsomába: neki kell elvezetnie a most hamis bálványokat (Orbán) imádó Népet az Igazak Földjére. Azt meg valahogy úgy kell elképzelni a telepostól tanítása alapján, hogy az a szorgos és egymást szerető kis méhecskék országa lesz, ahol…
Olvasd tovább itt: pestisracok.hu

