– Hit, munka és gondviselés egy békési család életében a nyomorból a Gyomai…

„Férjemmel, Imrével hívő fiatalokként a gyülekezetben ismerkedtünk meg Budapesten, és 1994-ben házasodtunk össze. Nekem a nagyszüleim vidékiek voltak, ő viszont tősgyökeres pesti legény. Na most, amikor összeházasodtunk, akkor sem volt semmink” – mondja nevetve Krisztina, aki az érettségije óta, 35 éve dolgozik a közigazgatásban, férjének pedig szakmunkás végzettsége van.

A szülők nem tudtak segíteni. Kriszta szülei az 50-es években jöttek fel Budapestre, és a szolgáltatóiparban dolgoztak, Imrét pedig 4 fiútestvérével együtt az édesanyja nevelte fel egyedül, aki nyomdász volt.

„Albérletre se volt pénzünk, ezért anyósomnál laktunk egy egyszobás lakásban. Nemsokára megszületett az első fiunk, majd egy évre rá a második, és mivel sokan lettünk a 16 négyzetméteren, muszáj volt lépnünk. Jobb híján leköltöztünk a szüleim Gyomaendrőd melletti tanyájára, ami a várostól földúton 8 kilométerre, a köves téli kerülőúton 16 kilométerre volt. Én úgy gondolom, hogy minden ember életében van egy puszta, hát a mienk akkor szó szerint az volt” – jegyzi meg Krisztina.

Tovább olvasná?
Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.
Vagy vásárolja meg a lapot az…

Olvasd tovább itt: www.hetek.hu