Franka Tibor: A tiszás tömegember diszkrét bája

Azt és azokét, akik saját gyengéiket, elkövetett bűneiket azzal szentesítik, hogy mások, náluknál talpraesettebbek botlásait róják fel. Kicsinyes, gyáva viselkedésük azonban kevés és súlytalan a kiegyensúlyozott emberek megtévesztésére, ami helyett inkább saját bűnös állapotukat kellene megtagadniuk. Azt nem! Inkább jogot formálnak, istentelenül az ítélkezésre. Az ilyenek már a bűn előszobájában vannak.

Anarchia volna ez? Ne féljünk a szótól, ha egyszer ezek a folyami iszaptól sötét lelkűek nem átallanak egy fiatalember – aki önnön döntésével dobta el életét – hullája fölött sátáni örömtáncot járni.

Se bánat, se megértés nincs bennük, bomlásnak indult elméjüket egyedül az ítélkezők „alaptörvénye” igazgatja, amit templom, kórház, javítóintézet, falusi és városi iskolák, hivatalok előtt pöfögő kisteherautó platójáról, egy beteges műdühönc vert kisebb-nagyobb gyülekezeteik fejébe. Üres színjáték, kicsinyes emberi komédia, a végítélet kezdete, blaszfémiája.

Ilyenné lett (vált), tisztelet a kivételnek, a tiszás tömegember. Tiszás tömegember az, aki úgy viselkedik, ahogyan ezt a többiek, a szektatagok elvárják tőle. Megbomlott benne a belső szabadság, a felelősségtudat és az alázat hármas egysége.

Fasisztának, nácinak, propagandistának neveznek halott újságírót úgy, hogy némelyik kegyeletsértő balliberális tiszás még azt is…

Olvasd tovább itt: www.flagmagazin.hu