1.
Sahrijár szultánt megcsalta a felesége, ezért újra és újra megnősült, és asszonyait bosszúból a nászéjszaka után kivégeztette, mígnem a vezír leányára, Seherezádéra került a sor. A nő azonban éjszaka mesébe kezdett, amit hajnalban félbehagyott, így a szultán nem fejeztette le, mert kíváncsi volt a történet végére. És Seherezádé mesélt, mesélt, sok száz éjszakán keresztül…
Ez az éjjel is úgy alakult, mint az eddigiek. A szépséges Seherezádé lezárta az előző elbeszélését, és gyorsan újba fogott.
– Vigyázz, érdekes legyen, különben elbúcsúzhatsz bájos kobakodtól – fenyegette Sahrijár. – A jogászaim szóltak, hogy fiktív szereplőkről, kitalált sztoriról legyen szó, mert a végén az érintettek beperelnek bennünket.
– Hová gondolsz, uram – csodálkozott a gyönyörű ara. – Olyan mesét fogsz hallani, ami elképzelhetetlen. Egy olyan fickóról fog szólni, amilyen a valóságban nem létezhet. Főhőse annyira abszurd, annyira tenyérbe mászó, következetlen és fránya alak, amit csak írói fantázia találhat ki. Mesém címe: Sokat akar a szarka… Élt egyszer Budán…
– Ez az a Buda, aki egy fügefa alatt megvilágosodott, és száműzte életéből a vágyakat?
– Nem, uram, ez egy város, abban született hősünk, aki, mint tudod, nem létezik, és nem száműzte vágyait. Nos, ez a gyerkőc igen ambiciózus volt, jóllehet soha nem támadt egyetlen önálló…
Olvasd tovább itt: www.flagmagazin.hu

