Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (1849)

Lehetsz-e bölcs a saját korodban, kitörhetsz-e

a vezérelt körből, hová neveltetésed zár,

vagy a gondolkozásod megreked egy szinten,

és a bölcsesség aranykupoláját csodálod?

Belülről – azaz eddig felhalmozott szellemi

javak fénysugarai világítják be elméd,

valóságosságuk ellenőrzését nem végzed,

gondolatfűzési szabályosságot kritizálsz.

Abban eljutsz, nem is csupán a legjobb elmékig,

hanem következtetések kiindulásának

és módszertanának összevetéséig, látván

végsőleg, minden megközelítésre szükség van.

De arra is rájöttél közben, hogy lehetetlen

egymásnak ellentmondókat egyszerre igaznak

elfogadni, vagy másként mondva: igen érdekes,

hogy minden tételes vallás ugyanazt hirdeti.

Legmélyebb tanításként, hová nem jut el minden

befogadója, ezért vannak a szertartások,

hogy felszínen maradva is legyenek követők,

és nem véletlen persze, hogy ők vannak többségben.

Ami visszahat a gondolati mélységeket

megjáróra, nehogy túlzott kételyeket hozzon

elő az összefüggések és következmények

feltárásával, vállalt eszmerendszerén belül.

Vallásközi nincs, csak vallástalan, bölcseleti

irányzatok összevegyítése zagyvaságot

eredményez, így hát marad a hithű ragaszkodás

üdve a gondolatépítmény szerkezetéhez.

Vagy pokla, ha a korszak túlhaladta már magát

erkölcsi alapvetését illetően, vagyis

lenne mód jobb életet teremteni mindenütt,

ahol az életmód elégedetlenséget szül.

De alapelvek…

Olvasd tovább itt: www.szilajcsiko.hu