
Apja a nápolyi Anjou házból származó, 1308-tól uralkodó I. Károly (Károly Róbert), anyja Piast Erzsébet, Nagy Kázmér lengyel király húga volt. Gondos nevelést kapott, beszélt magyarul, latinul, olaszul, németül, eszményképe volt a lovagi életforma, de érdekelte a csillagászat és a történelem is.
Nagy Lajos király a Hősök terén; fotó: Jászai Csaba
1342. július 21-i trónra lépésekor rendezett, erős gazdasággal, jó külkapcsolatokkal bíró országot örökölt. Lajos uralkodása szinte teljes egészében hadakozással telt, hadjáratait ő maga vezette, olykor életét is kockára téve. 1347-ben öccse, András herceg, I. Johanna nápolyi királynő férjének meggyilkolása miatt büntetőhadjáratot indított Nápoly ellen. A várost elfoglalta és felvette a Szicília és Jeruzsálem királya címet, az összeesküvésben részt vevő Durazzói Károlyt kivégeztette. A pestisjárvány miatt nemsokára hazatért, a nápolyiak pedig fellázadtak, s bár Lajos 1350-ben újra elfoglalta, megtartani most sem tudta a várost.
1356-ban a Velence elleni hadjárata során meghódította a dalmát városok egy részét, majd az 1358-as zárai békével megszerezte egész Dalmáciát: a Magyar Királyság ezzel tengeri hatalommá vált. Lajos támogatta a pápa itáliai háborúit, csapatai biztosították 1377-ben a pápák visszatérését Avignonból Rómába.
A Balkánon is aktív politikát folytatott, ennek ideológiai alapja az ott nagy…
Olvasd tovább itt: pestisracok.hu

