
Sorban álltak a bolt előtt
A tolakodókat kérlelhetetlenül félrelökték
(éberségük egy percre sem lankadt)
Az okoskodókat kénytelenek voltak elviselni
(inkább egymásnak engedték őket)
Elöl, egy idősebb asszony rózsafűzért morzsolt a zsebében
Hátrébb egy negyven év körüli nő
a kislánya hátát dörzsölgette, az hozzá bújt
Sokan halkan, morogva társalogtak
Általában mindenki suttogva beszélgetett
Ha valaki az aktuális hírekkel hozakodott elő
azt alaposan körbejárták, megvitatták
majd lassan, friss információk híján kimerítették
„Senki sem tudja, mi a valóság
úgyhogy inkább hagyjuk a rémhíreket!” –
lett végül az egyezményes megállapodás
„Na, igen, ez a valóság, hogy itt állunk!” –
A bolt zárva, nyitás bizonytalan
Az idő hűvösödött, de még elviselhető volt
A sorban a legelső hajnali négykor érkezett
Hét várakozó már cserélt valakivel
Egy ötven év körüli férfi bepisilt
Nem akarta elhagyni a helyét
De amikor szédülni kezdett
a mellette álló felajánlotta, hogy hazakíséri
(ezzel saját pozícióját is kockáztatta)
Reggel nyolckor már több mint kétszázan álltak a fal mellett
A létszám tízig még reménykedőkkel reménytelenül bővült
Amikor a boltban felgyulladt a villany
a társaság megbolydult, mindenki az ajtóhoz tódult
Az ajtó résnyire nyílt
Az üzletvezető rekedt hangon kiszólt:
„Talán egy óra múlva érkezik áru
De annyi biztosan nem, ahányan vannak”
Bezárkózott, a villany…
Olvasd tovább itt: www.szilajcsiko.hu

