A VESZTÉS KORA (éber félálomban) ‒ Deli Mihály verse

Sorban álltak a bolt előtt

A tolakodókat kérlelhetetlenül félrelökték

(éberségük egy percre sem lankadt)

Az okoskodókat kénytelenek voltak elviselni

(inkább egymásnak engedték őket)

Elöl, egy idősebb asszony rózsafűzért morzsolt a zsebében

Hátrébb egy negyven év körüli nő

a kislánya hátát dörzsölgette, az hozzá bújt

Sokan halkan, morogva társalogtak

Általában mindenki suttogva beszélgetett

Ha valaki az aktuális hírekkel hozakodott elő

azt alaposan körbejárták, megvitatták

majd lassan, friss információk híján kimerítették

„Senki sem tudja, mi a valóság

úgyhogy inkább hagyjuk a rémhíreket!” –

lett végül az egyezményes megállapodás

„Na, igen, ez a valóság, hogy itt állunk!” –

A bolt zárva, nyitás bizonytalan

Az idő hűvösödött, de még elviselhető volt

A sorban a legelső hajnali négykor érkezett

Hét várakozó már cserélt valakivel

Egy ötven év körüli férfi bepisilt

Nem akarta elhagyni a helyét

De amikor szédülni kezdett

a mellette álló felajánlotta, hogy hazakíséri

(ezzel saját pozícióját is kockáztatta)

Reggel nyolckor már több mint kétszázan álltak a fal mellett

A létszám tízig még reménykedőkkel reménytelenül bővült

Amikor a boltban felgyulladt a villany

a társaság megbolydult, mindenki az ajtóhoz tódult

Az ajtó résnyire nyílt

Az üzletvezető rekedt hangon kiszólt:

„Talán egy óra múlva érkezik áru

De annyi biztosan nem, ahányan vannak”

Bezárkózott, a villany…

Olvasd tovább itt: www.szilajcsiko.hu