A választási kampány célegyenesébe fordulva elviselhetetlenné vált a ricsaj. Ellenzéki visszalépkedési cirkusz, aranykonvoj, olajblokád, a „magyar Jockey Ewing” rezsicsomagja, kémbotrány, <![CDATA[]]> Szijjártó Péter <![CDATA[]]>lehallgatása, Hann Endre nyugdíj előtti utolsó „mérése” vagy éppen a tálca porral a kezében a „dugószoba” felé billegő Magyar Péter. Csak kapkodjuk a fejünket.
A négy évvel ezelőttihez képest a mostani korteskedés talán legnagyobb „vívmánya”, hogy honfitársaink egy jelentős részét (gondolom, kitalálták: a tiszásokat) tüntetőleg nem érdekli, egy-egy ügyben mi az igazság s mi nem. Sőt,
amikor például a riporter szembesíti őket a valósággal (tényekkel, hivatalos statisztikákkal, üdvözítőjük önleleplező megnyilvánulásaival stb.), akkor sem gondolkoznak el, nem villan a megértés szikrája szemükben, hanem még dacosabban, dafke közlik, ők akkor is a Tiszára szavaznak.
Mert O1G – ez a végső érv. A gyűlölet létállapotába zuhantak, idegi alapon vannak, hallani sem akarnak tényekről és észérvekről. A hagyományos értelemben vett politizálás lehetősége tehát megszűnt. Érveket ütköztetni elég nehéz olyanokkal, akik nőt ütlegelnek, riportert csapnak fejbe esernyővel, szervezetten próbálják megzavarni a miniszterelnök országjárását vagy épp rákot kívánnak az egész családunknak.
Legkisebb, óvodás fiammal például…
Olvasd tovább itt: www.flagmagazin.hu

