Krisztus, Pilátus és a kézmosás, avagy a jók tétlensége

Krisztus és Pilátus viszonya, vitája, utóbbi felelőssége Jézus kivégzésében a világirodalom egyik legtöbbször feldolgozott témája. Felekezeti kérdés is lett abból, vajon a római proconsul mit gondolt a „vándorfilozófusról”. Hogy valóban csak mosta kezeit, vagy aktívan részt vett a keresztítéletben.

Krisztus Pilátus előtt

Nem voltam ott. Szerény történészként csupán az adott forrásokra, illetve a témát feldolgozó regényekre hagyatkozhatom. Így például Robert Graves Claudius sorozatra, melyben beidézi Pilátus levelét, amiben a helytartó arról ad beszámolót, mennyire felkavarták az események, s amiben kéri áthelyezését (amit nem kap meg).

A másik regényes feldolgozás, ami talán a legbővebb beszámolót adja azon nevezetes utolsó napról, és ami a szívemhez a legközelebb áll, az Bulgakov Mester és Margaritája, melyben részletesen láthatjuk a Megváltó és Pilátus párbeszédét (párhuzamosan a harmincas évek Moszkvájába látogató Ördög kalandjaival). 

Mindezek mellett ott van még az egyházi hagyomány, valamint rengeteg apokrif írás a római helytartó és Jézus viszonyáról. Pilátus valahogy sehol sem lesz negatív karakter. Érdekes, hiszen az ő ítélete döntött a kereszthalálról (Kajafás megkerülhető lett volna a római jogrend szerint). Mégis ő az, aki a hagyomány szerint csak 

Mintha nem ő döntött volna. Mintha megbánta volna. Mintha az ő vétke csupán az lett volna, hogy…

Olvasd tovább itt: pestisracok.hu