Ha az ember megöregszik… (Gyimóthy Gábor háromheti termése) 

Megható állandó ihletettség és töretlen mívesség… (a Szerk.)

Ha az ember megöregszik…

(„Ilyen az élet”, tudjuk a

ha magyarul tudna szegény,

s kedvét ezzel rontaná.)

Ha az ember megöregszik,

hogy a rég letűnt időkön

Hogy elmúlt ez… Hogy elmúlt az…

Ez volt hát az egész élet?

Sokan türelmetlenkedtek,

kérdezték, az mire jó?

az ember gyakran úgy jár,

azt hiszi, még híradót néz,

ámde a nagy film fut már…

Jaj! Pedig már alig várta, 

hogy jöjjön Az Esemény.

Lassan rájön, minden elmúlt

és arra már nincs remény…

tovább nézni – s ami fájóbb –  

S hosszú élet is úgy tűnik

mintha rém gyorsan múlt volna,

gyorsítottan vetítve…

Néha olyan a nagy film is,

utólag lehet csak tudni, 

Annak, kivel ez történténik

bármit lát, az emléke lesz,

s csak ez az egy kincse van.

Csakhogy van ám még más kincs is

– nem miénk, ha meghalunk – 

minden, mit hátrahagyunk.

Az is jó, ha utódunk van,

s mit növelni mi nem tudtunk,

mely ide vissza nem tér,

jó, ha olyat hagyunk hátra, 

mi másoknak sokat ér…

Zollikerberg, 2026 III. 14.

 Mi lesz a zászlódra írva,

 Avagy netán rárajzolod

 Zollikerberg, 2026 III. 25.

Harc a j és az l-y között   

Bohóc nyelv ám a magyar,

Zollikerberg, 2026 III. 15.

Egy finom homok fajtából végy ki tíz szemet,

mit egy köbmiliméterré zsúfolni lehet.

Ezután, kíváncsiskodva én azt kérdezem,

hogy mekkora homoktömeg tízbilió szem?

A számolás rém…

Olvasd tovább itt: www.szilajcsiko.hu